Az én történetem akkor kezdődött, mikor 15 éves lettem.
Egyszerre zúdult minden a fejemre. Először is megtudtam, hogy a szüleim nem az
igaziak, hanem csak a nevelőim, az igaziak pedig még kiskoromban elhagytak.
Másodszor elköltöztünk egy másik városba(megint), és ott kezdem a kilencedik
évfolyamot. Se barátaim, se IGAZI CSALÁDOM, sőt még testvérem sincsen.
Éppen csak
kicsomagoltunk, és már lehetett is készülni a holnapi suli napra. A gyomrom
egyben volt, nem tudtam mire számítsak. Anya az ünneplőmet vasalta, apu TV-ét
nézett, én meg a régi barátnőimmel beszélgettem. Nem tudtam mit érezzek…
Izguljak vagy féljek… vagy mi?! Végül is félelemmel a szívemben feküdtem le
aludni.
Reggel felvettem
az ünneplőmet és a magas sarkúmat, begöndörítettem a hajamat, raktam fel
szemceruzát és szemhéjtust… mellesleg szerintem eléggé dögös voltam. Aztán
elindultam az új, titokzatos suliba.
A suliban, mint
éreztem: nem jó fogadtatás várt… A fiúk bunkók voltak, a lányok pedig nem igen
szóltak hozzám, mert nem voltam olyan, mint ők. Ez a nap is jól indult,
mondhatom.
Az első óra, pont
osztályfőnöki volt. Hurrá, bemutatkozhatok! Annyira örültem, hogy majd
elsüllyedtem volna. Komolyan ki akar kiállni egy csomó ismeretlen ember
elé?! Annyira féltem, izzadt a kezem;
fájt a fejem…. Szó szerint minden bajom volt. És a pillanat, mikor kiálltam és
bemutatkoztam… Tudjátok az én nevem Ciara Watson, 15 éves vagyok stb. … nagyon
rossz volt! Mindenki röhögött, volt aki rám sem bagózott. Én meg dühömben
kirohantam a teremből, és mikor láttam, hogy kijött utánam ő…a szép barna
szemével…és aggódóan rám nézett… Azt hittem elolvadok!! Igaz, hogy nem ismerem,
de kijött utánam és bemutatkozott. –Szia a nevem Logan Peterson. - mondta
mosolyogva. Én pedig, akaratlanul visszamosolyogtam. Aztán elkezdtünk
beszélgetni. Mindenről amiről csak lehet. Megtudtam, hogy ő is egyke, és hogy
nem rég költöztek ide, és azt is, hogy neki sincs igazán sok barátja… - De
most, szereztél még egyet. –mondtam neki, elpirulva… Erre ő: - Te pedig meg
szerezted az elsőt, és legfontosabbat. Mikor ezt kimondta, olyan vörös lett a
fejem…istenem úgy elpirultam. Nagyon jót beszélgettünk! Aztán úgy fél óra után
a tanárnő csak szólt, hogy nem-e befáradnánk a terembe. Persze azt a maradék
negyed órát, szét röhögtük…Ami a többi lány szemét nagyon szúrta… De nagyon nem
érdekelt, mert jól éreztem vele magam.
Második óra:
Fizika volt. Amit igazából utálok, mert nem értem…Vagy nem értem, mert utálom…
Valahogy így. De most kivételesen tűrhető volt, de csak is azért, mert vele
voltam… Igaz, az anyag felét nem értettem, de nem volt baj-nem érdekelt!
Harmadiki óra: Tesi. Fiúk-lányok külön…hurrá lehetek a sok
sznob, magas sarkú tornacipős, pink imádó lányok között… Nem volt semmi különös csak 15 kör futás,
bemelegítés, és mindenki kedvenc középiskolás játéka a röplabda…(persze hogy
olyat játszunk amibe nem vagyok olyan jó)…Igen nem vagyok benne valami jó…így
talált el a labda a fejemen… Hurrá, első nap kikötök az orvosiban!
Többi órán nem voltam, mert haza küldtek… Fél háromkor értem
haza, aztán nyomkodtam a telefonom és a gépem felváltva… Ez ment körülbelül 4
órán keresztül (közbe ettem, meg fürödtem stb.). Erre körülbelül 9-kor kaptam
egy üzit Logan-től, amiben azt írta: „Héj, hova tűntél délután?? Mindenhol
kerestelek! Nagyon aggódtam!! ” És ekkor
minden eldőlt bennem…én nem barátként tekintek Logan-re… Ő nekem annál több… De
ő biztos csak a barátom akar lenni… Neki biztos a szép barna lányok jönnek be…
Nem pedig a szőkék, mint én… Aztán lehet, hogy a személyiségem sem tetszik neki
annyira hogy például a barátnője legyek vagy ilyesmi… Na mindegy… Végül is 23:30-ig folyamatosan csak
beszéltünk. Szinte mindenről… de leginkább lelkiztünk. Első téma a volt suli
volt: beszéltünk a tanárokról, az osztálytársakról, hogy mikből voltunk
jók/rosszak, és hogy melyik sulikba jártunk… Kiderült, hogy ő is nagyon sok
iskolába járt, és már voltunk osztálytársak egészen régen. Beszéltünk a
családunkról, a mostani osztályról… Aztán beszéltünk ezekről az „ismerjük meg
jobban egymást” dolgokról: Pl: Mi a kedvenc filmed?, Ki a kedvenc énekesed?,
Van-e kedvenc bandád?, Mi a kedvenc kajád? stb. Persze csak az a kérdés nem
jött szóba amire én vártam, mondjuk…nem is tudom…talán, hogy te mit is gondolsz
rólam… De annyira nem zavart… Miért is vártam… Persze, majd az első nap fogunk
erről beszélni… Olyan hülye vagyok… De nem tudta ez a dolog a kedvem, mert én
alig vártam, hogy holnap találkozzunk…
